VAKRANDI

3. rész

(Vissza az 1. részre)
(Vissza a 2. második részre)

Mikor a bejárati ajtó feletti csengő diszkréten megszólal, Cyberon újra felkapja a fejét, ahogy elmúlt félórában már annyiszor. Az előtérben zavartan feszengő nő pontosan olyan, mint a képen, amelyet a férfi pár napja kapott e-mailben. Ő tehát Kátya32. A hostess elveszi a nőtől a kezében pajzsként szorongatott könnyű kabátot, amitől Kátya32 elesettnek, és védtelennek érezheti magát, mert kétségbeesetten járatja körbe a tekintetét a félhomályos étteremben. Cyberon nem igyekszik oldani a lány kínját, kiélvezi a védtelen zavartság minden pillanatát, és gyönyörködik a lány szemeiben. Azok a szemek!

Kátya32 megkönnyebbülve int vissza, mikor Cyberon megszánja végre, és félig felállva félénken int neki. Mikor pár szóval megbizonyosodnak róla, hogy egymást várják, helyet foglalnak mindketten, és Cyberon már tudja, hogy most jön a „kritikus tíz”, azaz a kritikus első tíz perc, amely alatt nagyjából tíz kérdés szokott elhangzani először az igazi nevekről, munkáról, magánéletről, lakhelyekről, zenéről, ilyesmiről.

Cyberon figyeli a lányt, miközben beszél; szó, ami szó, nagyon tetszik neki. Kis híján ugyan félrenyel, mikor Kátya32 kijelenti, hogy heavy metálon kívül más zenét nem hajlandó elismerni az univerzumban – de időben úrrá lesz a köhögésén. Metál… mennyi kosz, mennyi hányás, mennyi izzadtság és egymásnak ütköző test! Pedig egész normálisnak látszott ez a lány… Később azért menti a helyzetet, hogy ezek a borzalmasan gusztustalan dolgok régebben voltak, ma már előszeretettel kacsintgat a jazz felé.

Huh! Rezgett a léc.

Kátya32 előételnek scampival gazdagított salátát rendel, ami tetszik Cyberonnak. A saláta egészséges. Ha már ebből szemszögből is megnézzük, a lány deréktájt egy kicsit telt Cyberon ízlésének, de a szemei, a gyönyörű, kék szemei teljes mértékben kárpótolják ezért a kis tökéletlenségért. Az a szem… Csupa szépség, csupa harmónia – Isten külön figyelemmel teremtette ezt az szempárt, az tisztán látszik. Cyberon múltkori partnerének ugyan szebb arca volt, de a szeme jelentéktelen libatrágya színű volt, ami sehogy sem illett hozzá. De ez a szempár… Ez egy műalkotás.

A kiadós előétel után megegyeznek, hogy rendelnek egy egész pizzát fele-fele feltéttel, de a ricottás édességgel már nem bírnak el, felezve sem. Túl jól laktak. A kitűnő bor is elfogyott, melynek hatására Kátya32 kezd egy kicsit többet és hangosabban beszélni a kelleténél, de Cyberon jól tűri. Ennyit megér ez a randi. Ő maga nem ivott egy fél pohárnál többet, hiszen még vezetnie kell, és erősen kibírná nevetés nélkül, ha megállítaná egy rendőr. Azok aztán mindenhez hozzányúlkálnak, és összemaszatolják az ő gondosan, tisztán tartott papírjait, és olyan is volt már, hogy levetették vele a kesztyűjét, és a puszta kezével nyittatták fel a csomagtartóját…

Cyberon megborzong a rossz emlékek hatására, közben Kátya32 ködös tekintetéből úgy ítéli, ideje hazatérni, és az igazán fontos dolgokkal foglalkozni.

Rendezi a számlát, és megmondja a pincérnek, hogy legyenek szívesek eldobni az általa idehozott evőeszközt, és tányért, mert neki nem kell. És nem mellesleg valamiért zavarná, ha más használná, de ezt már nem akarja külön hangsúlyozni. A pincér nem szól semmit, hiszen ez alatt az este alatt több jattot kapott, mint egész héten összesen.

Kátya32 igyekszik összeszedettnek látszani, de nem igazán sikerül neki, így Cyberon a lehető legszerényebb udvariassággal felajánlja, hogy hazaviszi őt, hiszen itt parkol nem messze, fölösleges a lánynak taxira költeni. Amúgy is, a taxik mocskosak, és megbízhatatlanok – honnan tudhatná, miféle őrült kocsijába száll be?

Ez utóbbi indok jobb belátásra téríti a lányt, és lemond a taxizásról, engedi magát Cyberon mellékutcája felé terelni. Az udvarias lovag legyőzi rettegését, és hagyja, hogy Kátya32 belekaroljon, összeszorított fogakkal hallgatja a buta locsogást. Ennek a lánynak csak a szeme szép, semmi egyéb érdemleges nincs benne.

Szinte megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor a lány végre elengedi a karját, és sikeresen beszáll a kocsiba. Cyberon azt színleli, hogy a kabátját a csomagtartóba teszi – pedig csak jó vastagon bekeni a kezét a fertőtlenítővel újra és újra. Micsoda emberpróbáló este!

A lánynak jót tett a lehúzott ablak, a friss levegőn kissé magához tért. Így persze egyből kiszúrta Cyberon egy rögeszméjét, amin elfelejtett úrrá lenni: sosem előzi meg a páratlan rendszámú autókat. Ha szerencséje van, akkor van még egy sáv jobbra, amiben már elhúzhat a lassabb jármű mellett (hiszen az nem előzés, hanem sávváltás), de ha nincs, akkor kénytelen gyökkettővel araszolni a páratlan rendszámú mögött, amíg az el nem kanyarodik. Kátya32 szóvá tette ezt, mire Cyberon zavarba jön, és szégyenlősen bevallja, hogy van egy-két rigolyája, de semmi komoly, a lány megnyugodhat. Az egyetlen komoly mániája a szépség és a harmónia, ezért töltötte az egész estét Kátyával – a lánynak persze bőven elég ennyi, hogy ne kérdezzen többet, csak ütődötten vigyorogva bámuljon ki az ablakon.

Viszont elég józan maradt hozzá, hogy gyorsan rájöjjön: nem a saját lakása felé tartanak.

 (Tovább a befejező részre)