A SZAVAZÁS FOLYTATÓDIK!

5. rész

– Tényleg nem emlékszel, Padre? Keira vagyok, a körzet boszorkánya… tényleg nem emlékszel? – kérdezi a nő, és te csodálkozva nézel rá.

– Pap vagyok? – kérdezed.

– Nem egészen… – feleli, de nem fejezi be a mondatot, hanem int a kezével, hogy majd később, most nem értek rá.

Keira maga mellé veszi a négy kisgyereket, libasorba állítja őket, majd int, hogy velük együtt kövesd őt. Tétován követed őt, nagyon zavar, hogy semmire sem emlékszel. Gondolkodsz, miért szólított a háromszemű nő atyának – nem érzed maga papnak.

Egy keskeny folyosón haladtok, felfigyelsz a falon sorakozó képekre. Rendkívül érdekes festmények félig oroszlán félig nő testével rendelkező mitikus lényekről, kígyókkal, sárkányokkal tarkítva… Az egyiken egy tépett ruházatú férfi angyalt látsz, aki számtalan sebből vérzik, de még utolsó erejével feltol egy sziklacsúcsra egy mózeskosarat, amelyben egy csecsemő sírdogál.

Földbe gyökerezik a lábad.

Élesen villan eléd egy emlékkép a múltból: pontosan így találtad meg azt a csecsemőt annak idején, akit fiadként neveltél föl. A csecsemő ujján ugyanolyan jel volt, mint a tiéden. És most Vallejóén...

A hirtelen felismeréstől annyira ledöbbensz, hogy észre sem veszed, mi van a lábad előtt – hatalmasat esel, mert…