GYERMEKPERCEK

VIKI ORVOSNÁL

Anya szándékát nem értem én, nyárnak eme szép reggelén.
Valami felsejlik bennem, tegnap este fürcsi közben
összedugtuk az orrunk; azt mondta, van valami fontos dolgunk.
Erről mesél itt nekem, mert azt hiszi,
az öltöztetést így szó nélkül engedem.
Harisnyát… köszi, azt nem szeretnék, ellenben egy kalapot, ha kérhetnék…
Nem azt! Légyszi, add inkább a zöldet, ígérem, cserébe nem rúglak meg többet!
Látod? Kész vagyok, ez a jó kislány mindent hagy – bár továbbra is rettentően gyanús vagy. Nem óhajtok gyalogolni, ne forgasd a szemed,
hozd inkább a babakocsit, ha egy kérésem lehet.
Igen, Egér és a könyvek okvetlenül jönnek,
s amint a botom visszakapom, a visítást is abbahagyom.
Hm… megvan minden, amit kértem – anya ma szokatlanul engedékeny.
Ennél gyanúsabb csak az lenne, ha egy gombóc fagyit is engedne…
Sebaj, egy próbát megért, üvöltök egy kicsit azért,
hogy tudja: sejtem már, hogy rosszban sántikál.
NEM! Nem vagyok rá kíváncsi, hogy miért nem lehet fagyizni!
Egyetlen lépést sem teszek innen… míg csokis nem lesz az egész képem!
Hát jó, akkor legyen később, lásd, milyen engedékeny vagyok – remélem, ezért majd két gombócot kapok.
Nem tudom, a „később” mikor érkezik, hát nézelődök egy kicsit.
Voltunk itt már, emlékszem, izgatott lettem egészen…
Ó, a játszira bemehetnénk egy kicsit? Álljunk csak meg… akármi legyek, ha nem a doktor bácsi lakik itt!
Anya ördögi, azt meg kell hagyni! Hagytam magam így becsapni!
A rendelőbe márpedig be nem teszem a lábam, nem is nézek anyára, hiába rángatja a vállam. Én oda be nem megyek, azonnal engedd el a kezemet!
Állj meg rögvest, nyomás haza a térről, vagy leordítom a csillagokat az égről!
Nincs nekem semmi bajom, a kocsiból se vegyél ki, nem akarom!
Hagyd a cipőmet, a ruhámat se adom, vidd innen a kezed, úgyis leharapom!
Bizony! Szorongatom e kincset, nem is adom vissza a hajtincsed,
amúgy se tudsz oda bevinni, mert nem engedem el a kilincset!
Együttműködni? Nem óhajtok, és csak azért se sóhajtok!
Anya, segíts, mindent megbántam! Kitéptem a hajad? Ne haragudj, nem láttam…
Ígérem, jó leszek, ezentúl bármit megteszek,
nem kell a síróbaba, se a hintaló… hé, bácsi! Nincs rajtam nyomkodnivaló!
Tessék ezt abbahagyni, doktor bácsi, kérem! Ilyet nem csinálnak semmilyen orvosos mesében!
Mi ez a fadarab? Vedd ki a számból, nem is fáj a torkom igazából,
feleslegesen aggódik anya, én…
Mi ez? Matrica?
Ácsi, így már egész más a helyzet. Igen, a másik kezembe is kérek szépen egyet…
sőt egyszerre kettő is belefér, kezdhettük volna ezzel mindjárt az elején.
Ha matricákat is kapok, tőlem beszélgethetünk egy nagyot.
Szeretek olvasni, és jó, mikor apa bújócskázik,
a kedvenc mesémben pedig Vendel korcsolyázik.
Várj, anya, ne emlegesd még a játszit, ne hagyjuk itt ezt a kedves doktor bácsit!
Egész kényelmes ez az ágy, és csak úgy teremnek itt a matricák!
Látod, hagyom én, hogy felöltöztess, ez a matrica a homlokodon pedig egészen jól fest. Pikk-pakk, íme, kész is a baba, nem kell ide hiszti, igazad van, anya.
Hát panaszkodtam én egy szóval is? Nem kell ide babakocsi, jöhetek én gyalog is!