Dorah Vikatha

Lathium reménye

A Lathium-sorozatot másfél éve kezdtem el írni. Egy álmatlan éjszakán lepett meg az ötlet, még néhány álmatlan éjszakát gondolkodtam rajta, aztán úgy döntöttem, ideje papírra vetni életem első regényét. Olyannyira rákaptam az ízére, hogy nem egész egy hónap alatt készen lett az első kötet: a Lathium reménye, majd a folyamatosan halmozódó ötletekből megszületett a második kötet is (Halhatatlan hősök), amely még finomhangolás alatt áll. Azonban a történet és a szereplők jó szokásukhoz híven nem hagynak engem békén, így már a harmadik könyv derekán járok...

A sorozat első része, a Lathium reménye egy ifjúsági regény, valahol a sci-fi és a fantasy határán.

A történet a jövőben játszódik – méghozzá a 3. időszámítás szerinti 342-ben, ugyanis az emberiség már kétszer egészen kihalásra ítélte a magát, és élhetetlenné tette a Földet. A kihalást azonban "odafönn" nem hagyták jóvá, az égiek megkímélték a kiválasztottak életét – kétszer, többször viszont ezt nem óhajtják megtenni.

Az események helyszíne Lathium, azaz a Hatos Telep, ahol a közeli barlangból kilépő Túlélők közösséget alapítottak. Az egyedi harcművészetük a Lathi, amelyről a telepre a Lathium név ráragadt. (A Lathi egy ma is létező, indiai harcművészet, amelyet már csak maroknyi ember űz.) Földrajzilag a mai Magyarország és Ausztria (az 1. Időszámításnak véget vető meteorit miatt) újjá alakult határán vagyunk, egy magas hegy erdejében.

A 3. időszámítás túlélői Fényeseknek nevezik az isteneknek tartott jelenéseket, akik időről időre eljönnek, hogy rajta tartsák a szemüket a bolygón, mert az ígéret szerint még egyszer már nem segítenek a földlakókon, nem lesz 4. időszámítás. A Fényesek pontosan megadták a földi élet kereteit, szabályrendszert alkottak, és bizonyos képességekkel ruházták fel az emberiséget. Az embereket egy Vicsor nevű szörnyeteggel rémisztgetik: aki a Fényeseknek nem tetsző életet él, azt Vicsor megigézi, azaz megbabonázza, és elviszi. A 3. időszámításban élők legfontosabb feladata a környezetünk védelme, a harmonikus együttélés, és minden egyes élőlény tisztelete, mert csak ez vezethet egy tökéletes világhoz.

A főhősünk egy tizenhat éves lány, Yvola, egy meglehetősen egyedi stílusú, lobbanékony természetű lány, aki igen nehezen tartja kordában az érzelmeit, az ebből fakadó kitörései pedig sűrűn okoznak neki gondot. A Hatos Telepen egyre különösebb dolgok történnek, így neki és a barátainak napok alatt kell felnőtté válniuk. Yvola nehezen veszi az élet által ráosztott íveket, hiszen a szíve romokban, a lelkében egy veszélyes harcos lázong, a világa pedig felbolydulni látszik, és csak nagyon lassan derül ki számára, hogy nem minden az, aminek látszik.