A SZAVAZÁS FOLYTATÓDIK!

2. rész

A tükörből visszanéz rád egy rémült, idős bácsi. Nem… ez nem te vagy, ez nem lehetsz te! Te bátor vagy és erős! Lehet, hogy a reflexeid és a gyorsaságod már nem a régi, de ez a gyáva arckifejezés nem rád vall. Kihúzod magad, amennyire a fájós derekad engedi, és eltökélten a helyére tolod a nyelveddel az alsó protézised – folytatnod kell az utadat… hova is? Nem emlékszel rá, de valamiért úgy érzed, hogy a földön alvó férfi a társad, és vele kell elhagynod ezt a hátborzongató helyet.

A kaparászás a falból egyszer csak abbamarad, s a hirtelen támadt csend csak még jobban rád ijeszt. Ez rossz, baljós csend, azonnal mennetek kell. Felkelted a férfit, aki pontosan tudja, hogy ki vagy, és nagyon meghökken, mikor közlöd vele, hogy te bizony semmire sem emlékszel. Az elemlámpa fényénél látod, hogy a nyaka és a karjai tele vannak művészi tetoválásokkal, nyilván a mellkasa és a háta is. Azt mondja, hívd Vallejónak, aztán megegyeztek, hogy majd később mindent elmond, de most el kell tűnnötök innen.

Tucatnyi apró láb topogását halljátok a fejetek fölül, és a szomszédos falak mögül.

Vallejo türelmetlenül taszigál felfelé a lépcsőn, de hiába – öregember nem sportkocsi.

Miután felértek, sietve csoszogsz utána az előtérben a bejárati ajtó felé, félve nézel körül a hangok forrását kutatva, de csak bizonytalan homályba vesző szobákat látsz mindenfelé. Vallejo nem néz semerre, az ajtóhoz lép, és megpróbálja kinyitni, de természetesen zárva van. Hirtelen nagy hangzavar támad körülötted, kaparászás, topogás, hörgés, eltorzult kiabálás… idegesen nézel vissza, és addig hátrálsz, amíg a hátad Vallejónak nem ütközik. Ő néhány próbálkozás után egyszerűen kirúgja az ajtót, és már húz is maga után kifelé. Mikor utoljára hátranézel, még épp látod, ahogy rohannak utánatok a…

A SZAVAZÁS VÉGE:

DÉMONOK: 10

KUTYÁK: 0

KÉTÉVES GYEREKEK: 12